GASPARD DE LA NUIT - zongora- és táncest Juhász Kata Társulatának előadásában

Juhász Kata Gaspard de la nuit című koreográfiájának különlegessége, hogy táncszínházi előadásban ötvözi a romantikus költészetet, a klasszikus zongoraestet és a kortárs zenét.

Az előadás Ravel azonos című darabját dolgozza fel Fehér Laura és Arnaud Blondel táncosok előadásában, Mikó Szilvia élő zongorajátékával kísérve. Ravel zenéjét Korai Zsolt minimál elektronikus kompozíciója ellensúlyozza.

Maurice Ravel 1908-ban komponált zeneművét Aloysius Bertrandnak (1807-1841), a francia romantika költője azonos című kötetének egyes darabjai ihlették. A francia irodalomban a prózaverset meghonosító költő később nagy hatással volt Baudelaire-re, Rimbaud-ra és a XX. századi expresszionista költészetre.

Ravel műve három tételből áll, melyek mindegyikét Bertrand egy-egy verse ihlette. Az egyes tételek az azokat ihlető versek hangulatát tükrözik: az első tétel a moderato tempójelzésű Ondine (vízi nimfa), a második az andante Le gibet (az akasztófa), a harmadik pedig a vivace tempójú Scarbo (ő egy diabolikus törpe, aki Bertrand több versében is kísért).

Juhász Kata koreográfiája követi Ravel zeneművének koncepcióját és hangfelvétel formájában felhasználja Aloysius Bertrand verseit is a koreográfiával együtt születő kortárs zenei kompozícióban.

Az előadás koncepciójának fontos eleme, hogy Ravel klasszikus zongoraműve eredeti formájában és nem felvételről, hanem élőben hangzik el, a kortárs zenei kompozíció pedig bevezetőként, illetve átkötések formájában az egyes Ravel-tételek között jelenik meg.

Előadják: Fehér Laura, Arnaud Blondel
Zongorán játszik: Mikó Szilvia
Koreográfia: Juhász Kata
Zene: Maurice Ravel, Korai Zsolt
Videó: Korai Zsolt,
Fény: Payer Ferenc, Juhász Kata,
Jelmez: Oehler Diana,
Színpadtechnika: Ferenci Miklós

„Juhász Kata Gaspard de la nuit című munkája lassú sodrású, de egyedi értékekkel bíró előadás francia költészettel, élő zongoramuzsikával, ügyes, látványos effektekkel és végiggondolt szerkezettel. ’ (Tóth Ágnes Veronika, Színház)

„Egyszerre konkrét és metaforikus ez az élőben kinagyított mozi: a kép elemeként a zenébe olvadó táncos-duó szétválások és egymásra találások egész sorát "zongorázza" végig eddig a pontig, a túlvilági szféra és a földi lét kudarcoktól terhes kommunikációját próbálgatva, hogy fizikai értelemben is megérkezzen, összetalálkozzon a zene terébe szövődve. Konkrétabban: a találkozni vágyás, az egymás felé tett tétova vagy erőteljes közeledési kísérletek gomolyognak fel változó szereposztásban, néhol pedig a táncosok ketten egyszerre válnak földi vagy földöntúli lényekké, hogy együtt tükrözzenek-ellenpontozzanak más színi elemeket, effektust, zenét, tárgyakat a térben - a "lent" és "fönt" aktuális ellenpárjait.”
(Pap Gábor, Ellenfény)

Támogatók: EMMI, AULEA Alapítvány.