Kötő József laudációja - Vidnyánszky Attilától

Janovics Jenő írja: „Korunk változásának, idők forgásának, események robbanásának képe, visszhangja, tanúsága a színház. A színházban egy percre sem áll meg az élet. Új nemzedékek öröklik a régiek szellemét és folytatják az elődök életét.” Nem véletlenül idézem Kötő József köszöntésekor Janovics Jenő gondolatait, hiszen –ahogy többször megvallotta – fiatal irodalmárként a jeles kolozsvári színházigazgató a Farkas utcai színházról (első kőszínházunk!) írt könyvének hatására fordult érdeklődése a színházművészet felé és hagyta abba a csúcson sportpályafutását is. Talán kevesen tudják, hogy az ötvenes években atlétaként országos bajnok volt. Kitartását és munkabírását, ami ilyen sportteljesítményhez elengedhetetlen, később két évtizeden át, a diktatúra emberpróbáló időszakában a kolozsvári színház dramaturgjaként majd öt évig igazgatóként hasznosította. 1990 után az erdélyi magyar kulturális élet szervezésének élére állt, számtalan erdélyi kulturális intézmény, egyesület újraindítója, alapítója, mindenkori katalizátora lett. Bár hivatásaként a színháztörténeti kutatást, az erdélyi színház és drámairodalom értékeinek feldolgozását, megőrzését választotta, mindig tudatában volt mennyire fontos a kisebbségi sorsban a magyar kulturális élet, közművelődés, oktatás minden területén támogatni a tevékeny, alkotó embereket, mozgalmakat. Fáradhatatlanul támogatja, pártfogolja ma is ezeket a folyamatokat, nincs Erdélynek olyan szeglete ahol ne találkoznánk vele emlékhelyek avatásán, ünnepségeken, konferenciákon, színjátszók vagy szavalók nemes versengései alkalmával. Azt mondják az erdélyi magyar közélet elképzelhetetlen az EMKE- Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nélkül, bizton állíthatjuk azt is, hogy a 125 éves EMKE újraalapítása, önállósodási folyamata és tevékenysége elképzelhetetlen Kötő József nélkül! Ez a szervezet 2010-ben megkapta a „magyarság szellemi becsületrendjét” a Magyar Örökség díjat és Kötő Józsefet 75. születésnapján az EMKE tiszteletbeli tagjává választotta. Könyveinek jegyzékét olvasva nem igazán tudom elképzelni mikor maradt mindezek mellett ideje elolvasni és elemezni a romániai magyar drámairodalmat, összegyűjteni és értékelni az erdélyi magyar „színjátszó személyeket”, „Erdély magyar színházi világát”, lejegyezni a „színház fanatikusának” (Senkálszky Endrének) vallomását évszázadnyi színházi pályafutásáról. Kötő Józsefnél – ahogy Janovics szerint a színházban - egy percre sem áll meg az élet, mindig talál új feladatokat, új célokat és tettrekészségével, az elődöktől tanult bölcsességével mozgósít mindenkit maga körül. Kívánom, hogy még nagyon sokáig így legyen!

Vidnyánszky Attila
a Nemzeti Színház vezérigazgatója