Színház-álom-indulattal - könyvbemutató

Eltussolt varázslat (könyvbemutató)
„Körülbelül öt éves lehettem, amikor Székelyhídon laktunk. Mint kisgyerek, én is mentem a nagyanyámmal, meg a nagynénémmel, ősszel az erdőbe fát szedni télire. Ilyen élmény adta az első álmomat, legalábbis azt, amelyikre emlékszem. Elmentem Székelyhídon a Vadaskertbe – ez egy grófi erdő volt – és ott gyűjtögettük a gallyakat, hogy a vállunkra vegyük, és hazahozzuk. Igen ám, csakhogy az erdőből előtűnt egy nagyon komor tekintetű oroszlán. Hozzám jött, és minden indulat nélkül, teljesen tárgyilagosan, elkezdett engem felfalni. Én nem féltem. Valahogy természetes volt számomra, és az ő számára is, hogy engem most meg kell enni. Arra is emlékszem, hogy, amikor már csak a kisujjam maradt meg, még az is én voltam. Nos, ez az oroszlán engem elfogyasztott, amiből a nagymamám semmit nem vett észre. Miután összegyűjtötte a gallyakat, mondta, hogy, na, akkor menjünk haza. Akkor tulajdonképpen nem voltam, hanem az oroszlán voltam, és megindultam vele hazafelé. Azóta is gondolkodom, hogy most tulajdonképpen ki voltam én?”
Könyvbe foglalta pályája történetét Szabó Ódzsa, polgári nevén Szabó József (1928 - ), az eltussolt rendező. A Színház álom-indulattal vaskos kötet, kétszázkilencvenhat oldal terjedelmű vallomás, de mi ez ahhoz az ezerötszáz tételes aktához képest, amelyet a hírhedt román titkosrendőrségnél állítottak össze róla. Előbb megpróbálták bevonni az ügynökhálózatba, s amikor ez nem sikerült, békés eszközökkel kiszorították Romániából (1983).
Mielőtt elhagyta volna szülőföldjét, Kolozsvárról Nagyváradra szökött a beszervezői elől, ahol főrendezőként megteremtette a színház történetének mindmáig legemlékezetesebb korszakát. Tamási Áront, Sütő Andrást, Páskándi Gézát, Illyés Gyulát és Csurka Istvánt játszottak akkor, amikor ez a magyarországi magyar színházakban sem volt dicséretes. Fő műve, Az ember tragédiája expresszív-szürreális megvalósítása (1974).
*
Szabó József (Ódzsa) színházi rendező a nagyváradi Szigligeti Színház Örökös Tagja és Életmű-díjasa, az érmelléki kisváros, Székelyhíd díszpolgára. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa.
Az egykori, legendás nagyváradi főrendező 1983-ban települt át Magyarországra. A győri Kisfaludy Színházban dolgozott, majd a Veszprémi Petőfi Színház főrendezőjeként ment nyugdíjba. Nagy ívű pálya az övé – Nagybányától Kolozsváron át Nagyváradig és tovább –, melynek állomásai egyszersmind az erdélyi színjátszás fontos pillanatai. Rendezői tanulmányai, esszéírói megszólalásai, regényadaptációi külön helyet érdemelnek a magyar színháztörténetben. Éveket töltött Skóciában. Glasgow-ban, a Skót Királyi Színművészeti Akadémián (RSAMD) meghívott rendezőtanárként előadásokat tartott a drámai, az epikus és az abszurd színházról. Az utóbbi években jobbára Írországban él feleségével, a kötet társzerkesztőjével, dr. Pallai Ágnessel, aki a Sligo felsőfokú oktatási intézményében színészmesterséget tanít.

Helye: 2016. június 25. szombat 11 óra, Művészetek Háza pódiumterme
A bemutató moderátora: Csáky Zoltán