CSIPKE (Máté Angi Mamó c. regénye alapján)

Kolozsvári Állami Magyar Színház

Góli Kornélia és Mezei Kinga színpadi adaptációja
Máté Angi Mamó című regénye alapján

CSIPKE

Rendező: Mezei Kinga

Szereposztás:

KALI ANDREA / ALBERT CSILLA
KÁNTOR MELINDA
PETHŐ ANIKÓ / GYÖRGYJAKAB ENIKŐ
KERESZTES SÁNDOR
VÁTA LORÁND
BODOLAI BALÁZS

zenészek: CSISZÉR VIOLA, SZABÓ KATI KINGA, SZABÓ JÓZSEF ATTILA

rendező Mezei Kinga
dramaturg Visky András
díszlet Mezei Kinga
zene Mezei Szilárd
fotók Fülöp Péter
ügyelő Györffy Zsolt

„Máté Angi Mamója régi csipke. Emlékfoszlányokból összeállt vallomás, önvallomása egy árva gyermeknek. Kirakós-játék, az akarva akaratlanul is egymásba érő sorsokból. Régi fényképek sorozata. Egyetlen hosszú monológ, melyben megelevenednek a gyermekkor meghatározó szereplői, helyei, színei, illatai, érzései, fájdalmai, ahogyan egy magára maradt kislány láttatja velünk, akinek szegény és szürke mindennapjait a képzelete szövi csipkévé. Naiv és szokatlan szófordulatai ellenpontozzák a történet komorságát, Mamó szikárságát, a nehezen megélhető mindennapokat. Ezzel a bájjal tolakodik apró fejével be a világba, hogy tartozzon valakihez, mert egyedül van tulajdonképpen.”
Mezei Kinga
*

Máté Angi hőse árva kislány, aki zord nagyanyjával, Mamóval egy kidőlt-bedőlt, kék falú univerzum lakója. Mégsem afféle árvagyerekes-ríkatós lelki horrortörténet ez, sem puszta tudósítás a szeretetlenség poklából. Az elképesztően tömény kisprózákból nem holmi sivárság árad. A titok az író világ-újrateremtő nyelvezete, amely egyszerre egyedi és erdélyi, gyermeki és művészi, csodásan hajlékony és mulatságosan naiv.
Lackfi János

*

A szöveg legfigyelemreméltóbb vonása a gyermeki gondolkodásmód nyelvi megjelenítése: a nézőpont a visszaemlékező felnőtté, aki visszahelyezkedik gyermekkori énje helyzetébe. Mamó óriási a szemében, szinte valótlan. Nehéz feladatok elé állítódik a kislány már kora gyerekkorában, el kell gondolkodnia olyan dolgokon, mint származás, család, szeretet, vallás, ezek megértése pedig még a felnőttek számára sem egyszerű.
Mamót nem lehet szeretni, de szeretni is kell ugyanakkor: van, amikor lehet vele együtt kacagni, de máskor csúnyán néz a kislányra, mint valami szégyenre. Egy olyan világban irányítja az árva kislányt, amelyet megérteni nem lehet, csak benne élni, megszokni. Ez a falu világa, amelyet a vallás és a pletyka szabályoz, és ezek nagyon jól megférnek egymás mellett. Így lesz a történet igazán érdekes, mert a gyermek érzései mindig átfordulnak egyfajta közelségből egy véglegesnek tűnő idegenségbe, majd vissza.
Visky András

Az előadás ideje: 2014. június 26. (csütörtök)
Helye: Művészetek Háza színházterme (stúdióelőadás)
Időtartama: 1 óra 40 perc szünet nélkül
Belépőjegy: 1.500.- Ft
 

 
Részletek a sajtódossziéból:

„Egy jól kidolgozott, az apró részleteket gondosan megkomponáló, mégis könnyedén sikló, a világ fölött lebegő színházi produkcióval van dolgunk, ami arról győz meg: nincs szükség a néző szemébe világító reflektorokra, sem alpári kifejezésekre ahhoz, hogy új, a közönségnek (kellemes) meglepetést okozó előadást vigyünk színpadra. (…) A fontos itt az, hogy még a legapróbb légáramlatok, az észrevétlen rezzenések (a zenei aprólékossággal kidolgozott mozdulatsorok) is jelentőséggel bírnak. A Csipke pompásan bizonyítja, hogy a színháznak milyen nagy szüksége van a láthatatlanra. A megjelenítés csak akkor teljes, erős és eredeti, ha ez a láthatatlan tényező újra és újra felsejlik az előadás hátterében. (…) Zárt, súlyos, mégis könnyedén lebegő világot hoz elénk, amelyet áthat a sajátos, nyílt, gyermeki világlátás. Csodálkozunk, hogy ilyen világ is létezik, és a gyermeki nyíltság őszinteségét mi nézők is átvesszük, egyszerűen csak lebegünk, hagyjuk, hogy az előadás számtalan apró, felsziporkázó nyomot hagyjon bennünk, mert már az elején sejteni lehet: e nyomok az előadás vége után is felizzanak még. (…) Az előadás egészét, és a színészek alakításait is meghatározza a képek egymásutánjából építkező hullámzás és lebegés, amelyhez jól illenek a térformáló elemként működő fehér függönyök, vásznak, a vásznakra vetített képek, vagy a mögöttük felsejlő árnyak. Emlékezés, valóság és álom határmezsgyéjén járunk az előadás teljes időtartama alatt. A több mint másfél óra azonban észrevétlenül telik el, csak utólag ébredünk rá: minden váltás és apró rezdülés jelentőséggel bír.”
Karácsonyi Zsolt: A ritmussá lett láthatatlan
Helikon, 2013. július 25.

*

„Mezei Kingától ilyen költőiséget legutóbb talán a Via Itáliánál láttam. Jók, szeretnivalóak a színészek. Györgyjakab Enikőben egyszerre a kislányság és a koravénség. Albert Csilla bólintásai. Bodolai Balázs „szervusz”-jai. Váta Loránd túlzásai a részeg magánszámokban. Keresztes Samu ezerszínű „naaa”-jai. A játékosság szabadsága fénylett fel az előadásban.”
Stuber Andrea
Stuber Andrea blogja, 2013
*

„A Csipke előadás nem csúszik át szentimentálisba, megerősíti a könyvben is érzékelhető humort és játékosságot, és egy percre sem feledkezik meg a történet és a nyelv líraiságáról. (…) Az előadás minden jelenete erős képpé áll össze, amely önállóan is, és az egész részeként is remekül működik. Adott pillanatban még a sokat emlegetett vaníliacukor illatát is érezni véljük, vagy a télifaünnepély narancsát is zsebünkbe csúsztatnánk.”
Gergely Zsuzsa: Csipke – Máté Angi Mamója színpadon (Donát 160)
Kolozsvári Rádió, 2013. június 10.