Magyar színházak XXI. Kisvárdai Fesztiválja - Átmenetek

Átmenetek Urbán Balázs kritikus, művészeti tanácsadó cikke

Nem csodálkoznék, ha a krónikás, aki a kisvárdai fesztiválok történetét feljegyzi, év(tized)ek múltán amolyan átmeneti évként emlékezne az ideire. Ennek csupán egyik oka az, hogy erre az évre én vettem át a válogatás feladatát a fesztivál profilját az utóbbi években meghatározó, igazán fontos és eredményes munkát végző Szűcs Katitól és Darvay Nagy Adrienne-től. Ennél valószínűleg fontosabb, hogy idén először redukálódott számszerűen versenyprogram. Ami megnehezítheti, de meg is könnyítheti a válogató feladatát; a szelekciónak ugyanis mindig neuralgikus pontja az, hogyan lehet a versenyképesség határát pontosan meghúzni. Így, hogy tudtam, semmiképpen sem válogathatok tizennégy előadásnál többet a versenyprogramba, ez a határ majdhogynem automatikusan rajzolódott ki. Ami nem jelenti azt, hogy minden szubjektivitást ki tudtam (akartam) volna zárni, de törekedtem arra is, hogy a színházak a hitem szerint leginkább előnyös arcukat mutathassák meg. Fontosnak tartottam, hogy a versenyen kívüli program véletlenül se tűnjön egyfajta kompenzációnak; hogy az itt bemutatandó előadások is a maguk kategóriájában egyértelmű színvonalat képviseljenek. S célnak tekintettem, hogy a lehető legtöbb színház mutatkozhasson be e szűkebbre szabott kereteken belül.
Ám a jövő útja nyilvánvalóan más. A fesztiválnak szükségszerűen el kell mozdulnia abba az irányba, hogy a tizennégy meghívott előadás lehetőség szerint valóban a tizennégy legjobb határon túli produkció legyen, s ha ennek az az ára, hogy csupán hét-nyolc színház előadásai alkossák a versenyprogramot, ezt is fell kel majd vállalni. Erre az útra talán könnyebb lesz rálépni akkor , ha maguk a színházak is határozottabban haladnak majd egy választott irányba. Mert mintha az "átmenetiség" állapota több teátrumot is jellemezne; az évek óta kiegyensúlyozottan működő műhelyek mellett vannak most (újjá) formálódni látszók; olyanok, ahol alakul, fejlődik, érik a társulat, s olyanok, ahol igen erős csapat keresi meghatározó, irányt mutató rendezőjét.
Kompromisszumokat nyilvánvalóan kötni kell a jövőben, mint ahogy kötöttem magam is: van olyan előadás, mely technikai okokból nem tud Kisvárdára jönni, de olyan is, mely azért hiányzik, mert nem tudtam élőben megtekinteni, s kvalitásairól a DVD sem nyújtott teljes képet. (És akkor még nem beszéltem ama DVD-ről válogatott előadásokról, melyek nekem is okozhatnak - remélhetőleg kellemes - meglepetést.) Szólnom kellene még az utazásokról, beszélgetésekről, örömökről és bosszúságokról, de talán majd más fórumon. Utódomnak mindenesetre legalább annyi élményt kívánok, mint amennyi engem ért.

Urbán Balázs
kritikus
művészeti tanácsadó